Amikor meghaltàl
kinyitottad a szàd(at)
hogy kileheld az életet

elkaptam egy lepkehàloval

Most tele van vele a kezem
Tudtomon kivül


Apukàm
Elhagysz bennünket

Az eget,
ami a földre borul

Apukam
Hirtelen,
Két sor köhögés között,


Mely hegyes mint szögek
szöghegyes
elöször jelentél meg nekem

Minél hosszabb ideig néztem testedet,
mely nem tett szemrehànyàst nekük

annàl inkàbb az volt a benyomàsom,
hogy sohasem léteztél

[Matthieu Gosztola, Apu]