Saha sem adunk elég gyengédséget egy embernek
Akit az utolso utazàs gondolata
gondja emészt

[Matthieu Gosztola, Apu]

Egy tàbla a vonat bejàrtànàl felszolitja az utasokat
Hogy hagyjàk a testüket az üléseken
és hagyjàk lelküket siklani
Az utazo nök mellett

[Matthieu Gosztola, Apu]

Minden reggel
Két csészét tölt leg az özvegyasszony

Minden reggel
egy csésze tartalmàt
a mosogatoba önti

[Matthieu Gosztola, Apu]

Apu szeretkezés közben halt meg

A legszebb zakojàt adtuk rà
Hogy ne tünjön tul meztelennek az emlékezetünkben

Az én reinkarnàciom

Egy fehér madarat vàlasztok,
Hogy ne ejtsek àrnyékot
Apàm àrnyékàra

[Matthieu Gosztola, Apu]

A tàrgyak jovàhagyjàk
Hogy Téged éltesselek
életben tartsalak az emlékezetemben

[Matthieu Gosztola, Apu]

Apu


Semmilyen térség a földön nem fogja csöndet befogadni,
amit nekem hagytàl
Apu
Ne aggodjal

[Matthieu Gosztola, Apu]

Apu


A szemed nyàla
Ritkàn

Abban az idöben,
amikor az élet
Minkettönket kivàlasztott

Abban az àldott idöben,
Amikor nem tett (még) különbséget

[Matthieu Gosztola, Apu]

Apu

Megtalàltam a modjàt
Hogy éljek

A csöndre tàmaszkodom,
Amit nap mint nap ràm hagysz

Talàlok közte sàrga nàrciszt

[Matthieu Gosztola, Apu]

Apu
Nem szabad
kell félned a hidegtöl
Szerencsédre teljesen meztelenül fekszel a sirodban

Nincs màr tested,
hogy érezz
érzö tested

[Matthieu Gosztola, Apu]

A valosàgban
Apàm àll


a kàvéfözögép lépcsöjén

[Matthieu Gosztola, Apu]

Apukàm
Halàlod

Nem hiszek Neked
Nincs hely ott fönt
odafönt
Azoknak, akik, mint Te
Nem fejezték be az életüket

Apukàm
Ertünk fogok menni

[Matthieu Gosztola, Apu]

Nincs màs illat,
mint egy emlék illata, amit forgatunk àllandoan
miutàn kiàstuk a földböl

Apukàm
A gyümölcs az asztalon
Egy szivacs
Ami teleszivja magàt a te emlékeddel



Apukàm

Egy àrnyék
mozgàsàt megvàltoztatni

mely térdeàllva
térdepelve
érdeklödik iràntad

A szemed
Arra késztet, hogy beszéljek hozzàd
S hallgassak egy sort, s megint beszéljek

S a hallgatàst ejtsem a kezedbe
mint a mogyorot


Apukàm


Ha lehunyom a szemem
Ittvagy és nézel és mondom magamban, hogy nem

Tùl fiatal vagy ahhoz, hogy
Se több, se kevesebb ne légy egy àrnyéknàl

(Feladtam ma egy ajànlatot
ajànlolevelet)

Apukàm

Van még idöd
Hogy (szélesen) kitàrd a karodat

Hogy befogadjad a fàk szürke vérét

Apukàm
Halàlod
elhalàlozàsod

Egy hideg simogatàs
Kinyittatta a szemed a testedben

Apukàm

Elöretolom
Ni
Az arcod àrnyékkövét


Megprobàlom talàlni magamban,
ami megkülönböztet Töled



Apàm fütyül az arcomra


Még a vàllàra tett kezem se veszi észre


Hirtelen sirva fakad
és hozzàm bujik gyàmoltalanul,
mint egy gyermek
aki rosszat almodott



Apu


Sàrga nàrciszt
növesztek a kezemben

Talàlj ott fönt
egy àrnyékot
mely közel àll Hozzàd

Es gyere vissza a földre
Hogy beszéljél
jünk rola

[Matthieu Gosztola, Apu]

Kis erdök
Valahol ott vagy a fàk közö tt

Honnan tudjam most, hova léphetek ?

Mivel mélyebben szeretnék lélegezni, mint a föld
Ràd gondolok, Apukàm

[Matthieu Gosztola, Apu]

Amikor meghaltàl
kinyitottad a szàd(at)
hogy kileheld az életet

elkaptam egy lepkehàloval

Most tele van vele a kezem
Tudtomon kivül


Apukàm
Elhagysz bennünket

Az eget,
ami a földre borul

Apukam
Hirtelen,
Két sor köhögés között,


Mely hegyes mint szögek
szöghegyes
elöször jelentél meg nekem

Minél hosszabb ideig néztem testedet,
mely nem tett szemrehànyàst nekük

annàl inkàbb az volt a benyomàsom,
hogy sohasem léteztél

[Matthieu Gosztola, Apu]

A halàl
Egy idegen nö

Kezei
Keze testemben
Megbolygatjàk
j az egész tàjat

[Matthieu Gosztola, Apu]

Apukàm

Amikor meghaltàl
Nagy pofont adtàl
a versben

[Matthieu Gosztola, Apu]

Meglàtogattalak

Jöttem hozzàd a klinikàba








Alig àlltam a làbamon, mikor indulni készültem
Annyit nevettem

A csokolàdéval bemaszatolt halàl

[Matthieu Gosztola, Apu]

Apu

A halàlod bambusz törét





Hasznàlom
Hogy lebegni tudjak a vizen

[Matthieu Gosztola, Apu]

Ma

Aprilis elsején

Meghalt apàm
A rovarokra hagyott

[Matthieu Gosztola, Apu]

Apu

Tàvozàsod szine
az ujjaimon van még
marad

(Nincs màr szappan)

[Matthieu Gosztola, Apu]

Mosolyogsz a bejelentett halàlodon

elöre bejelentett halàlod hirén,

ami semmi màs,

mint egy repedés a rozsabokron

[Matthieu Gosztola, Apu]